Római Császárkori Testhalmok tanösvény

A Tanösvény kialakításának tematikája

1. állomás: Megállító tábla

A környék (Sáránd, Mikepércs, Hajdúbagos, Hosszúpályi, Monostorpályi, Tépe, Derecske települések közigazgatási határai) rövid természetföldrajzi leírása. A katonai felmérések alapján rekonstruált vízrajzi térkép, jelezve a különböző régészeti korszakok lelőhelyeit.

2. állomás: Séta a hajdúbagosi bronzkori urnatemetőben

A megállító táblán rövid leírások fognak szerepelni a hamvasztásos-urnás temetkezési szokásról, valamint az emellett elterülő látványról, amelyek képi folyamatábrákkal (máglya - urnázás - temetés) kerülnek illusztrálásra. A látványt az ún. ál-in situ urnafészkek adják, amelyek félig a földbe mélyítve ("félig feltárva") lesznek megjelenítve.

3. állomás: A sárándi szarmata-germán testhalmok

A megállító táblán szólunk a szarmata limesről, az itt zajlott háborúkról és a rangos harcosok temetkezéséről. A látványt egy jelenleg is álló kurgán képviseli, amely előtt látcsövek találhatók. A látcsőbe belenézve rajzos-digitális ábrák segítségével bele lehet tekinteni az előttünk lévő halomba, annak szerkezetébe és a sírba is.

4. állomás: A jurta - a vándorló nomádok, így a honfoglalás előtti magyarok praktikus lakóépülete

A nagyállattartó közösségekhez köthető életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított, sátorszerű építmény. A jurta jelentősége abban állt, hogy szétszerelve könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód (téli-nyári szállás), a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt.

A jurta kör alakban felállított rácsos fala, a "kerege" – amely állati inakkal összefogott falécrács táblákból állt – tartotta a körülbelül tetőléc keresztmetszetű lécekkel középre igazított kör alakú füstnyílás keretet, amit építéskor az "istenfának" nevezett villás alakú rúd tartott. A kerege köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az istenfa kivétele után nem rogyott össze. A bejáratot egy szőnyegajtó takarta, rendszerint nemezből készült.

A vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó házi istenek (szellemek) felébredtek és bajt hoztak a családra. Ez a babona még napjainkban is fellelhető a magyar családok között. A jurtában az ajtóval szemben helyezkedett el egy kezdetleges oltár. A jobb oldalon volt a férfiak helye és a család vagyona, bal oldalon pedig a nők és a főzéshez szükséges készletek, ételek kaptak helyet. A jurta közepén pedig maga a szabad tűzhely került elhelyezésre, amin és amellett a megfőzött ételek, illetve akkor használt edényeket helyezték el. A szabad tűzhely égésgázai a jurta tetején elhelyezett füstnyíláson keresztül távoztak a szabadba. A füstnyílást a tűzhely használatán kívüli időszakokban nemezzel letakarták, letakarhatták.

Az épület hőtartó képességét a kergére felkötött nemezlapokkal fokozhatták, ha több réteget erősítettek egymásra. Meleg időszakokban a nemezburkolatot feltekerték, felhajthatták, vagy vízszintes irányban árnyékolóként botokkal kitámaszthatták a szellőzés segítése érdekében. A padlózatot, a földet rendszerint szőnyegekkel, nemezlapokkal burkolták. Ennek minősége, díszítettsége és mennyisége a gazda módosságát is mutatta.

A kiállító- és vendégfogadó helyszín terveink szerint három fő egységből fog állni, melyek az alábbiak:

• Az elsőben egy panoptikum kerül kialakításra, mely egy előkelő honfoglaló magyar család étkezését szemlélteti táblás leírással.

• A másodikban a korabeli (honfoglalás- és kora-Árpád-kori) gasztronómiát lehet majd megismerni és megvásárolni.

• A harmadikban a hun receptek szerint elkészített ételeket lehet elfogyasztani a panoptikumhoz hasonló miliőben.

Az ősi nomád magyar törzsek által használt eredeti – természetes anyagokból készített – mongol jurtákat a származási helyükről szerezzük be.

5. állomás: A hajdúk megjelenése

Történeti rész. Holografikus terepasztal.

Összeállította: Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága (Déri Múzeum) – Szilágyi Krisztián Antal régész

Hírlevél